(In memoriam, megemlékezések a feltalálóról az EREDET főmenüben)

A SZERKEZET

  Sámsondi Kiss Béla építészmérnök még az 1930-as években Temesváron kísérletezte ki a porózus gipszlapok mellé öntött híg cementhabarcs gyors „dermedését" és kötését. Családjával áttelepült Budapestre, a Sas-hegyen (a Dayka Gábor utcában) épített egy dermesztett betonhéj tartószerkezetű villát 1938-ban, majd a szomszédos telken egy nagyobb méretűt 1941-ben.

  Sikeres szakmai pályafutását, állandóan megújuló lendületét a II. világháború sem törte meg. A tüzelő- és építőanyag-hiányos, háború utáni években ritkaságszámba ment rendkívül kis anyagfelhasználású (1/4 –1/6), és szinte hulladékokból is alkotni képes építészeti tudása.

  Sámsondi Kiss Béla gyakorlatban is megvalósult szellemi hagyatékát Szövényi István folytatta, aki az Iparterv után a BÉPA Szövetkezetben dolgozott 1974-től. Feleségével, Czoch Andreával a budavári Táncsics Mihály utca 5. padlásterében szövetszerkezettel építették meg többszintes lakásukat. A BÉPA Szövetkezetben kapcsolódott be a munkába Albert Tamás és Ónodi Szabó Lajos 1976-tól, a műegyetemi tanulmányok befejeztével. Eleinte polisztirolhabbal kombinált szerkezeti megoldással építettek közösen több épületet és tetőtér-beépítést. Az 1970-es évek végére bekövetkezett olajárrobbanás, valamint a polisztirolhab rossz tűzvédelmi tulajdonságai miatt, és a méretpontosság egyszerű eszközökkel való növelése érdekében egy újabb változatot kísérleteztek ki az 1980-as évek elején, amit később szabadalommal védtek. Ennek a gipszzsaluzatban dermesztett vasbeton héjszerkezetnek a 26. Állami Építőipari Vállalattal közösen elvégeztették a teljes körű ÉMI vizsgálatait az 1980-as években. Azóta is az egyetlen szerkezeti megoldás a dermesztett beton/szövetszerkezet szerkezeti családban, amelynek folyamatosan fenntartva megvan az Építőipari Műszaki Engedélye.

Továbbiak:

1965-ben kiadott könyve: Szövetszerkezetes épületek (PDF)